Van bennem f�j� m�ly �rz�s,
Nincs r� j� sz�, vers, vagy kifejez�s.
Le�rhatatlan ez az �rz�s,
De sz�modra van mellette egy k�rd�s.

Ezen a k�rd�sen �ll vagy bukik minden,
Mivel bar�ts�gb�l szerelem nincs ingyen.
V�gyok r� hogy t�bbek legy�nk mint bar�tok,
De ez a v�gy most lehet ak�r sz�rny� �tok.

Ezerszer elj�tszottam a gondolattal,
(mint a gyermek Akhilleusz a karddal)
Oda l�pek hozz�d �s ajkam a k�vetkez�ket suttogja:
Je t’aime � la folie.

Sajnos nekem, �s a t�bbi �lmodoz�nak,
A realit�s igenis nagyon vad.
Megbukni ebben a „nektek” val�di vil�gban,
Nem neh�z, csak rossz, ha az �lmaidnak Te vagy a kov�csa.
Ez�rt teh�t jogosan f�lek a visszautas�t�sodt�l,
Ink�bb maradok csendben �szinte szemmel suttog� bar�tod…

Valaha, r�gen ki�lltam az�rt amit tisztelek,
Most mi�rt kell h�t titkolnom hogy szeretlek?
H�t j�, nem tartom tov�bb magamban,
S neked csak �des neved marad titokban.

Szeretlek �desem! Szeretlek egyetlenem!
B�rcsak �t�ln�d, mennyit �rsz nekem!
�me megint egy vers csak neked,
De te nem tudod, hogy T�GED szeretlek.

Nem tudom olvasod-e,
Vajon h�nyat kell �rnom neked,
Hogy meg�rtsd a szememb�l, amit lehet:
Mindenn�l jobban szeretlek T�GEDET!