Kapos N�ra napok �ta el�sz�r v�gre tudott aludni. K�r, hogy sajnos csak �gy tudott, hogy el�tte �lomba s�rta mag�t. Nem volt egy mindennapi „alv�s-jelenet”, az egyszer szent.
N�ra napok �ta el�sz�r, v�gre tudott aludni, �s sz�pet �lmodott. Azt �lmodta, hogy boldog. Feles�g volt, s�t k�t gyermekes �desanya, �s f�rje T�th L�szl� volt. Sajnos ez az �lom is v�get �rt, s ut�na j�tt az �bred�s. Higgy�tek el, �n is nagyon szerettem volna, hogy ha N�ri �gy kel fel ebb�l a csod�latos �lomb�l, hogy a gyenge decemberi nap sugarai csiklandozz�k a f�l�t, vagy mad�rcsicserg�sre �bred, de nem �gy t�rt�nt. �lma ott �rt v�get, hogy majdnem megfulladt.
N�ra r�m�lten felkelt, �s pr�b�lt m�ly l�legzetet venni. Hajnal f�l egy volt. Mikor m�r kicsit „megnyugodott” �szre vette, hogy mindene v�r, de a sebe m�r nem v�rzik. N�ra hirtelen d�h�s lett.
Mi�rt nem tud � meghalni? Mi�rt kell itt szenvednie azzal, hogy �l? Mi�rt nem engedi Isten, hogy � meghaljon? Mi�rt pont �? Mi�rt? Mi�rt? Mi�rt?- N�ri nem tudta a v�laszt.
Lemosta mag�r�l, �s minden m�sr�l a v�rt, majd pizsam�ba b�jt, �s �jra �lomba s�rta mag�t…

***

Az �jabb �bred�s m�r jobban siker�lt, N�ri a mobiltelefonja �breszt�j�re �bredt fel. �lmosan, f�radtan, �s szomor�an kezdte a napot, pedig nem is h�tf� volt.
Haragudott Lacira, de m�g jobban mag�ra. Mi�rt ringatta bele mag�t feleslegesen egy ilyen �lomba? Mi�rt hitte azt, hogy Laci b�rmikor is n�nek fogja �t n�zni, nem pedig kistestv�rnek…
Kapos N�ra (�s �n is!) �gy gondolta, hogy k�tf�le ember l�tezik; az, aki azonnal t�l teszi mag�t a dolgokon, �s az, aki m�g sokat r�g�dik rajta. N�ri pr�b�lt, de nem tudott k�l�nb lenni, mint az ut�bbi, de nem siker�lt neki.
Az id� mintha �loml�bakon j�rt volna, de N�ri nem vett bel�le �szre sokat. Az id� telt, de nem vette �szre. Olyan volt az eg�sz nap, mintha semmi �rtelme nem lett volna az �letnek. Mindenki l�tta, de senki nem �rtette, hogy mi�rt viselkedik koll�g�juk ilyen furcs�n. Olyan volt, mint egy zombi; eg�sz nap csak �lt, �s n�zett maga el�. Nem besz�lt senkivel. L�tszott rajta, hogy nincs minden rendben. A szemeiben hajsz�l v�kony erek olyan �lesen kirajzol�dtak, hogy ha valaki tudni akarta hogy mi�rt ilyen ma, akkor annak nem kellett ismernie N�ri el�z� napj�t, ahhoz, hogy r�j�jj�n; a n� nagyon sokat s�rt.
Mindenki a lelke m�ly�n sajn�lta a n�t, de senkinek nem volt b�tors�ga megvigasztalni, ez�rt ink�bb �gy tettek, mintha nem is l�tt�k volna a s�padt, beesett arc�t, �s kis�rt szemeit.
Mi�rt van az, hogy az emberek csak a vid�m pillanatokat szeretik? N�ha kell egy kis v�ltozatoss�g is. Most n�zz�k meg egy �tlagos tan�rn� napj�t, r�zsasz�nben. Minden gyerek �h�tattal hallgatja minden egyes szav�t, �s aki nem, az, pedig mint a b�r�s�gon a jegyz�, olyan r�szletesen jegyzetel. A munkat�rsai kedvesek, semmilyen jelleg� progl�m�ja nincs. De �n �gy gondolom, b�r mennyire is mindenki ezt az �letet pr�b�lja el�rni, vagy legal�bbis megk�zel�teni, tudat alatt szerintem senki nem v�gyik arra, hogy ennyire t�k�letes legyen az �lete. Hogy mi�rt is? Az�rt, mert egy id� ut�n az ember ezt k�pes megunni. Kellenek az �letbe a bonyodalmak, a szerelmek, a csal�d�sok, az �r�mteli kacag�sok, �s a f�j� k�nnyek is.
Egy-k�t ember bele t�r�dik ebbe, �s �gy �l tov�bb, hogy a napok csak telnek, a hetek csak m�lnak, �s �szre sem veszik, hogy ifj�s�guk elt�nt.
Mindannyian b�bok vagyunk, �s mindannyiunk egy dr�ton f�gg, �s a mester �gy b�nik a dr�ttal, ahogyan akar. Persze nem egy ember van, aki kez�be veszi a sors�t, megkeresi a dr�t v�g�t, �s kit�pi azt a mester kez�b�l, hogy � maga ir�ny�tsa a sors�t.
Kapos N�r�ban d�ltak az �rzelmek, �s kellett neki, hogy kis�rja mag�t, mert kitisztult fejjel kell eldobnia az �larcot, megtal�lni a dr�tot, �s er�t gy�jteni ahhoz, hogy kit�pje azt a mester kez�b�l...